A hun, az avar, a magyar uralkodóház természet-fölötti eredetét jelképezi. A magyar, hun, avar monda-világban szereplő Turulból a főisten alakja emelkedik ki, aki a magasból alászállva megtermékenyíti a magyarok és hunok ősanyját, a Szarvast. A nászukból születendő gyermek válik a nép égi származású vezetőjévé.

A koronázási jogar felső dísze. A mágikus, önmagából induló és érkező fonás, a teremtés végtelenségét, az előbukkanó és eltűnő idő, a ciklusok örök váltakozását jelenítik meg. Minden, ami bennünk és körülöttünk létező, észlelhető valóság „erőket" fogad be és bocsát ki magából. A világ fénylő természetének megidézője a nyitott elrendeződés, elemei a tűz és a levegő. A zárt képlet a védettségre utal, arra, hogy a kártékony erők pusztító mennyiségben nem juthatnak közelünkbe. A földet idézi, amely a magok megtartó ágya, a vizet, amely a termőföld bölcsője, az életet óvó anyaméhet. A föld és víz, e két mágikus szívbe font, kibonthatatlan egysége, az óvást, védelmet idézi a Solaris erők szent négyszögében.

A szarvas népünk ősi szent állata. Alakja több mondánkban is szerepel. A Csodaszarvas eredetmondánk szerint a magyarság a Szarvasünő (ősanya) és a Turul (ősapa) nászából született.

Őseink múltba vesző mindennapjait eleveníti fel ez a póló. A mindennapi vágtát, vadászatot, harcot. Nem szabad felednünk múltunkat.

A napkereszt egyetemes őshit jelkép. A világot mozgató és irányító négyes isteni erő ábrázolása. Az évszakok váltakozását, a négy égtájat, a világegyetem teremtőjének központi kisugárzását jelképezi.

A rovásírásban a Gy betű egy kettős kereszt, szokás volt a mássalhangzók elé E hangot mondani: EGY. Az EGY elfogadott jelentése a régi magyar nyelvben: szent.
Politikai szimbólumként a kettős kereszt azt jelképezi, hogy a középkori magyar királyság nem egyszerű, közönséges királyság volt, hanem főkirályság, a többi fölé emelt, megszentelt ország. A magyar királyságot már Károly Róbert idejében „az országok királynőjének" tisztelték Európában.